A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Mester Béla
Autentikus hagyomány, tengelyidő, hagyományáram
című előadására.
Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 30. 16:00
Hamvas Béla válságfilozófiájának alapvető eleme az autentikus hagyomány, avagy a hagyomány autentikus rekonstrukciójára tett, részletesen kidolgozott, ám természeténél fogva le nem zárható kísérlet, amely életművének nagyobb részét tölti ki. Hamvas hagyományfelfogása szervesen illeszkedik tágabb értelemben vett kora gondolkodásának néhány fontos vonulatába. A tradicionalista irányzatokkal való nyilvánvaló kapcsolata mellett ismert a párhuzam a heideggeri létfeledés gondolatával, maga az autentikus hagyomány rekonstrukciójának a programja interpretálható a létfeledés előtti emberi ősgondolkodás rekonstrukciós kísérleteként. Feltűnőbb, és az eddigi irodalomban kevésbé elemzett párhuzam, hogy Jaspers tengelyidő-fogalma jellemzően ugyanazokat a kulturális jelenségeket érinti, ugyanazokból indul ki, mint amelyekben Hamvas az emberiség első, eredendő válságát véli megragadni, és amelynek szövegemlékeiből az e válságot megelőző őstudást kívánja visszaállítani.
Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy Jan Assmann-nak a kulturális emlékezet szerkezetére vonatkozó, nagyhatású elmélete alapján megvizsgáljam, hogy mi lehet az a tengelyidő oly különböző szövegeit összekötő sajátosság, ami alkalmassá teszi azokat a Hamvas és Jaspers elméleteiben betöltött szerepre. Amellett érvelek, hogy e szövegek saját kultúrájuk egy-egy – Assmann kifejezésével – hagyományáramának végén, egy addig ismeretlen kanonizációs, és ezzel együtt járó homogenizációs igényre adott válaszként értelmezhetők, amely sajátosságuk figyelembe vétele nélkül nem lehet megközelíteni a tartalmukat sem. Az elemzés során figyelembe veszem a filozófiai szakfordítás és a filozófiatörténet-írás néhány olyan újabb módszertani eredményét, amelyek a Hamvasnak az őshagyományt megőrző szent szövegek kanonizációjára irányuló tevékenységében is fontos szövegeket érintenek; és amelyek az ókori kínai filozófia első, magyar műhelyben készült monografikus feldolgozása, illetve a Lun jü (Konfuciusz Beszélgetései és mondásai) legújabb magyar fordítása kapcsán merültek föl. Előadásomban hasznosítani igyekszem két, Hamvas életművének értelmezésére irányuló együttműködésben való részvételem tapasztalatait, melyek közül az egyik hazai, a másik nemzetközi.