A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Varga Péter András (MTA BTK FI)
A „filozófiatörténet filozófiája” Franz Brentanonál a német poszthegeliánus filozófiatörténet-írás korabeli alternatíváinak (J. E. Erdmann, E. Zeller, W. Dilthey) tükrében
című előadására.
Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2016. június 21. 16:00
Absztrakt:
A filozófiatörténet-írás elmélete iránt érdeklődve a tizenkilencedik századi német filozófia elsősorban azért tarthat számot figyelmünkre, mert már Kantnál és a századelő kisebb kantiánus szerzőinél megjelent a filozófiatörténet filozófiai egységére vonatkozó explicit reflexió. Azt hiszem azonban, mai szemmel különösen a század második, poszthegeliánus fele tűnhet érdekesnek, melyben párhuzamosan zajlott a hegeli filozófiatörténet-felfogás dogmatikus kanonizálása -- melyet J. E. Erdmann példáján vizsgálok --, valamint az empirikus szaktudományként tekintett filozófiatörténet-írás ezzel szemben megfogalmazódó emancipációja. Utóbbit a gyakorló filozófia- és vallástörténész Eduard Zeller módszertani trajektóriájának rövid bemutatásával szeretném illusztrálni, amely mind biográfiailag, mind álláspontjában kötődik Wilhelm Dilthey filozófiatörténet-koncepciójához (a szellemtudományok megalapozásának jóval átfogóbb filozófiai programja ellenére).
Franz Brentano híres, a filozófiatörténet menetéről alkotott fáziselmélete nem csak egy az ezen biográfiai-tematikus kontextusban értelmezendő markáns historiográfiai álláspont, hanem, azt gondolom, ehhez a kontextushoz viszonyítva talán segítségünkre lehet a filozófiatörténet-írás és a filozófia kapcsolatára vonatkozó bizonyos tanulságok megfogalmazásában is.
