A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Pavlovits Tamás (SZTE BTK)

Idea és végtelen Malebranche gondolkodásában

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

Malebranche-nak két fontos tanítása maradt fenn a filozófiai köztudatban: az okkazionalizmus és az Istenben látás elmélete. Az Istenben látás elmélete szerint az elme nem önmagában tartalmazza az ideákat, hanem Istennel bensőségesen egyesülve Istenben látja őket. E tanításban a végtelen fogalma központi szerepet játszik. Malebranche az Istenben látás elméletét két szerzőtől, Szent Ágostontól és Descartes-tól eredezteti. A végtelen fogalma révén azonban elsősorban Descartes-hoz kapcsolódik, akitől Malebranche láthatóan átvette e fogalmat. Az előadásomban a végtelen fogalmát vizsgálom meg az Istenben látás elméletében. Ehhez össze kell hasonlítanom a végtelen észlelésének problémáját Descartes-nál és Malebranche-nál. Amellett fogok érvelni, hogy noha Malebranche Descartes-tól veszi át a végtelen fogalmát, jelentősen átalakítja, miközben módosítja azt a funkciót, amelyet a végtelen az ideák észlelésében betölt. Ha alaposan szemügyre vesszük a Malebranche által véghezvitt átalakításokat, akkor azt vehetjük észre, hogy Malebranche még Descartes-nál is progresszívebb módon használja a végtelen fogalmát. Ugyanis a végtelen aktualitását nemcsak tisztán az isteni végtelenségnek tulajdonítja, mint Descartes, hanem a kiterjedés ideájának éppúgy, mint minden általános ideának. Az aktuális végtelen ilyen határozott elismerésével ritkán találkozunk a kora újkorban.

Kommentátor: Schmal Dániel (BTK FI)

Időpont: 2020. november 17. (kedd), 14. óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 962 6909 2183 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://https://tinyurl.com/btk-fi-pavlovits

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 962 6909 2183 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=LGDCw2ZjL24&list=UU0d_fbtAqxB76d2szRf8--g

A BTK Filozófiai Intézet tudományos munkatársának, Németh Attilának, angol nyelvű tanulmányai jelentek meg nemzetközi tanulmánykötetekben. Németh Attila Epicureans on Teleology and Freedom című tanulmánya a The Routledge Handbook of Hellenistic Philosophy kötetben jelent meg, illetve legújabb publikációja Atoms and Universals in Epicurus címmel az Atomism in Philosophy: A History from Antiquity to the Present kötetben olvasható.

A tanulmányok rövid összefoglalója:

Epicureans on Teleology and Freedom

Epikurosz és követői fáradságot nem kímélve kritizálták azokat a filozófusokat, akik hittek az isten által irányított, céltudatosan létrehozott és elrendezett kozmoszban. Szerintük ugyanis ami boldog és örök, annak magának sincs gondja és másnak sem okoz gondot (vö. KD 1); ezért egy ilyen lény nem vehet részt világunk fárasztó létrehozásában vagy igazgatásában. Az epikureusok, következésképpen, nem úgy szabadították meg tanítványaikat az istenek babonás félelmétől, hogy tagadták létezésüket, hanem azáltal, hogy tagadták aktív kozmológiai szerepüket. Az univerzum anyagi magyarázata, amelyet a teistákkal szemben fogalmazott meg Epikurosz, mindazonáltal az atomok mozgásaiból fakadó determinizmussal fenyeget. Ha a kozmosz mentes minden isteni gondviseléstől és az atomok céltalan ütközéseinek az eredménye, tehát a kozmosz állapotait egyedül az atomok egymásból következő mozgásai határozzák meg, akkor a világ minden jelenségét, beleértve önmagunkat és cselekedeteinket is, oksági szempontból az alapul szolgáló atomi kölcsönhatások határozzák meg. Ebben az esetben viszont elvész a szabad akarat lehetősége, még az istenek számára is. A teleologikus világképekkel szemben megfogalmazott magyarázataiban Epikurosz számos érvvel és innovatív ötlettel állt elő, hogy megőrizze a szabad akarat lehetőségét az atomista elméletének keretfeltételein belül. Ebben a tanulmányomban ennek a két egymással összefüggő kérdéskörnek a hátterével foglalkozom (I. rész), amely ellen Epikurosz (II. rész) és követői (III. rész) számos nem teleologikus érvet hoztak fel, hogy lehetséges teoretikus megoldásokat kínáljanak a szabad akarat megőrzéséhez (IV. rész).

Atoms and Universals in Epicurus

Az univerzálék problémája egymástól rendkívül eltérő, komplex filozófiai kontextusokban jelent meg a filozófiatörténet során és ezért sokszor egyáltalán nem evidens, hogy az ókori gondolkodók közül ki és hogyan közelítette meg vagy hogy egyáltalán foglalkozott-e a kérdéssel filozófiájában. Epikuroszról például általában nem szokás azt gondolni, hogy tárgyalta volna az univerzálék kérdését. Mindazonáltal az ókori Herculaneum egy villájának könyvtárából kiásott epikureus papiruszokat többi forrásunkkal összeolvasva egy egészen más és komplexebb képet kapunk ismeretelméletének fogalmi mátrixáról, amelynek egyes elemei kifejezetten azt a kérdést érintik, hogy hogyan ismerjük fel és klasszifikáljuk a természeti világ dolgait. A tanulmány az epikureus ismeretelmélet perspektívájából közelítve veszi fontolóra Epikurosz minőségekre vonatkozó metafizikai megfontolásait és az elérhető források teljes spektrumából tesz kísérletet arra, hogy rekonstruálja azt a szövevényes fogalmi hálót, amelynek keretében megmutatkozik, hogy Epikurosz elképzelése szerint a természeti világ klasszifikációja nem egy definíciókból kiinduló deduktív érvelés eredménye, hanem az érzékletek mentális képeiből kiinduló, perceptuális tapasztalat automatikus következménye.

A BTK Filozófiai Intézetének Ismeretelmélet Osztálya szeretettel meghív minden érdeklődőt a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében

Intelligencia: természetes, mesterséges…

címmel megrendezésre kerülő konferenciára.

A konferencia célja minél több oldalról megvilágítani természetes és mesterséges intelligencia viszonyát, egymásra gyakorolt hatását és a kihívásokat, amelyekkel közös fejlődésük során szembesülünk.

A mesterséges intelligencia megjelenése többek között kihívást jelent a természetes (humán) intelligencia megértését illetően is. Ekképp nemcsak technikai-ergonómiai, hanem filozófiai értelemben sem érdemes a kétféle intelligenciát egymástól elszakítva, külön vizsgálni. A mesterséges intelligencia kutatásában megjelenő elképzelések elméleti és történeti szempontú elemzése jól mutatja, hogy az emberi elméről alkotott kép meghatározó módon befolyásolja a mesterséges intelligencia megalkotására irányuló törekvéseket.

Az előadások a természetes és mesterséges intelligencia különféle filozófiai vetületeit, aspektusait világítják meg, amelyek a szélesebb, nem szakfilozófus közönség érdeklődésére is számot tarthatnak.

Időpont: 2020. november 20. (péntek), 14-19. óra

A rendezvény a járványhelyzetre való tekintettel videókonferenciaként valósul meg. Az MTA YouTube-csatornáján utólag lesz megtekinthető.

Moderátor: Tőzsér János

14.00-14.30 Pléh Csaba (MTA/CEU): IQ – öröklés vagy környezet. Van kiút az üres vitából?

14.30-15.00 Mérő László (ELTE): Kooperáció és versengés a természetes és a mesterséges intelligencia között

15.00-15.30 Zvolenszky Zsófia (ELTE): Mit árul el a „Moral Machine kísérlet”? Az MIT önvezető autókkal kapcsolatos etikai kutatásának vakfoltjai

15.30-16.00 Kondor Zsuzsanna (ELKH): Intelligencia és értelemadás

16.00-16.30 Hévizi Ottó (ELKH): Vannak-e intelligencia-stílusai a mesterséges intelligenciának?

16.30-17.00 Golden Dániel (ELKH): Szimuláció, augmentáció vagy szimbiózis – a kétféle értelem viszonya

17.00-17.30 Benedek András (ELKH): Természetes versus mesterséges? Miért nem helyes a különválasztás?

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet Modern Filozófia- és Eszmetörténet Kutatócsoportjának tagjai 2020. november 26-án konferenciát rendeznek „Tinta és szellem. A filozófiatörténeti hagyatékok és szövegkiadások módszertani problémái és filozófiai mélységei” címmel.

A magyar filozófiatörténeti hagyomány gazdagságának feltárása – meghaladva e hagyomány vélelmezett hiányának vagy elmaradottságának immár másfél évszázados toposzát – csak az új forrásokat feltáró és azok meghatározottságában maradó filozófiatörténet-írástól remélhető. Sőt, a forráscentrikus filozófiatörténet-írás talán tevékeny szerepet tölthet be a kortárs európai (kontinentális) filozófia művelésébe való bekapcsolódásunkban is, hiszen a kontinentális filozófiai hagyomány napjainkban zajló örvendetes újraelsajátítása jelentős részben éppen a klasszikus szerzők és szövegek körének bővítéséből táplálkozik. Ez a tevékenység ugyanakkor számos módszertani jellegű nehézségbe is ütközik a praktikus részletektől kezdve egészen a koncepcionális megfontolásokig. Konferenciánk – folytatva a magyar és egyetemes filozófiatörténet-írás módszertanának szentelt rendezvények már megkezdett hagyományát (lásd pl.: Megismerés, kritika, történetiség, 2018. okt. 15.; Ki a jelentős magyar filozófus? Relevanciakritériumok és kánonalkotás a 19-20. századi magyar filozófia történetírásában, 2019. nov. 29.) – e kérdések termékeny megvitatására szeretne platformot teremteni abból a meggyőződésből kiindulva, hogy azokban nemcsak a filozófia módszertanára és céljaira vonatkozó meggyőződések jelenhetnek meg, hanem a forráscentrikus filozófiatörténet-írás gyakorlata – a filozófiatörténet materialitásával való szembesülés – éppen hogy megtermékenyítőleg hathat és fogódzót kínálhat a magyar és egyetemes filozófia hagyományaira, végső soron pedig a filozófia mibenlétére irányuló reflexióink számára.

A konferencia programja elérhető ITT.

A konferencia szervezői: Szabados Bettina (ELTE BTK / BTK FI) – Varga Péter András (BTK FI)

Járványügyi okok miatt a konferencián nincs lehetőség személyes részvételre; hozzászólást, kommentárt Zoom-on keresztül intézhetnek az érdeklődők az előadók felé. Regisztrációs szándékukat név és e-mail cím elküldésével, kérjük, előzetesen jelezzék a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mailcímen.

A rendezvény nem sajtónyilvános.

Készült az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával.

A BTK Filozófiai Intézet tudományos tanácsadójának, Gángó Gábornak angol nyelvű tanulmánya jelent meg a Jewish Culture and History című lapban a Taylor & Francis kiadónál Towards the 1868/69 Jewish congress in Hungary: Minister Eötvös’s project of confessional autonomy and the Emancipation Act in 1867 címmel.

A tanulmány magyar nyelvű összefoglalója:

„Az ortodox és neológ zsidóság közti szakadás jobb megértéséhez elsődleges fontosságú annak a szerepnek a tisztázása, amelyet Eötvös József báró mint vallás- és közoktatásügyi miniszter töltött be az 1868/69-es zsidó kongresszussal összefüggésben. A tanulmány Eötvös József és a neológ párt szövetségének első évét mutatja be. Bizonyítja, hogy a miniszter felekezeti autonómiaterve 1867 derekán alapvetően meghatározta a kongresszus létrejöttének mikéntjét. Ezáltal hozzájárul a szakirodalom régóta fennálló adósságának törlesztéséhez a kongresszus előkészületeinek, lefolyásának és következményeinek a magyar kormány valláspolitikájában való kontextualizálásával.”