A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Kalligram Kiadó közös kiadásában megjelent a BTK Filozófiai Intézet tudományos tanácsadójának, Hévizi Ottónak új könyve TEMPUS ABSCONDITUM. Rejtőzködő idő. Tizenkét előadás Kant időfilozófiájáról címmel.

Részlet a könyv előszavából:

„Rejtőzködő idő, ismeretlen temporalitás: agnosztosz khronosz, tempus absconditum. Időről írni filozófiai könyvet: ezt mély meggyőződésem szerint csak olyan filozófus nyomát követve érdemes, aki tudta érteni az időt, de még élete végén sem tudhatta meg, hogy ez mennyire sikerült neki. Továbbá, csak olyasvalaki lehet érdemes, hogy az ő nyomába szegődjön, aki szintén próbálja érteni az időt, de sajnos ő sem tudhatja, hogy ebben mennyire jut. Válaszom megértetéséhez, nem tudva persze itt sem, hogy ez mennyire sikerül, egy író megállapítását hívom segítségül, Kosztolányiét, a tőle vett idézetben filozófusra cserélve a költőt, és időre az »életet«. Az igazi filozófus nem érti az időt, s azért ír, hogy az írással mint tettel megértse.”

A Tartalom itt, az Előszó itt érhető el.

Az ELTE BTK Esztétika Tanszékén működő RCANE kutatócsoport március 19-20-án (pénteken-szombaton) rendezi meg a “Vadon – város – virtuális valóság: környezetesztétikai közelítések” című online konferenciát, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Hörcher Ferenc március 20-án, szombaton 11.20-kor tart előadást Mit látott a városból Halász Petár a kőpárkányról? címmel.

A kép forrása: https://fortepan.hu/hu/photos/?id=118187

Az előadás absztraktja:

A városleírás hagyományos műfaja elsősorban az útirajzhoz, az útibeszámolóhoz és az úti kalauzhoz kapcsolódott. De a háborús leírásoknak, csatajeleneteknek is fontos eleme lehetett, valamint az építészeti irodalomban is hamar megjelent. A szépirodalomnak, azon belül prózában többek között a regény műfajának is fontos részévé vált. Nemcsak a helyszín meghatározásaként, hanem a történetmondás részeként is szerepelhet. Ottlik Géza városok iránti elkötelezettsége közismert. Nagy regényei Kőszeghez és Budához (Budapesthez) kapcsolódnak. Novelláiban is számos hazai és külföldi városélmény jelenik meg. A Hajnali háztetőkben ugyancsak Budapest a főszereplő. Számunkra különösen érdekes a kisregény címét is adó leírás a hajnali háztetőkről. Ez a leírás azt rögzíti, hogyan látta a főszereplő, Halász Petár saját elmondása szerint a várost a hajnali részegség állapotában, amikor a hatodik emeleti lakás ablakán kimászott a kőpárkányra. Halász saját verzióját összevethetjük a történet narrátorának kételkedő szavaival. Az előadásban arra leszek kíváncsi, hogy mi is a szerepe a városképnek a regényben? A veduta, mint képzőművészeti műfaj ugyanis egyfelől pontos részletekkel szolgáló városleírás, másfelől azonban az alkotó sűrítő, kiemelő szerkesztésének eredménye is. Halász Petár festő, így a neki tulajdonított leírásában Ottlik támaszkodhat a festő szemének sajátos működésmódjára is. Az előadás értelmezése szerint azonban Ottlik nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy misztikus tapasztalatként olvassuk a leírást. Petár idegei láthatólag kimerültek. Az előzmények ezt érthetővé teszik: párkapcsolata kétségbeejtő helyzetbe került. Az átmulatott éjszaka után hirtelen felindulásból önveszélyes kalandba vág. Ennek a kalandnak – hogy a párkányon kívülről átmászik két szoba között – a heves izgalma magyarázza lélektanilag azt a „látomást”, amelyet ő ugyan nem kíván megörökíteni, a regény szövegmédiumában azonban megmarad. A leírás ugyan „torzít”, de épp sajátos szerkesztésmódja révén fogja egységbe az ábrázolt városi táj látványát, s ezzel annak látomásos, jelentésteli karaktert ad.

A konferencia látogatásához szükséges Zoom-linket honlapjukon hamarosan közzéteszik.

A konferencia részletes programját itt, a prezentációk/előadások rezüméit itt lehet olvasni.

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Farkas Katalin (CEU)

A szaglás tárgyai

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

Az észleléssel foglalkozó irodalomban gyakran találkozni azzal az állítással, hogy a szaglás különbözik például a látástól és a hallástól abban, hogy a szaglási élménynek nincs meghatározott térbelisége. Vagyis a szagokat mindössze a differenciálatlan "körülöttem valahol" módban, és nem bizonyos irányban vagy távolságban érezzük. Ezt a körülményt aztán néhány filozófus érvként használja amellett, hogy a szaglás tárgyai nem lehetnek egyedi dolgok, hanem csak szagok. Ebben az előadásban amellett érvelek, hogy legalábbis egyfajta térbeli tudatosság, méghozzá a távolság tudata, jelen van bizonyos szaglási élményekben, és ez alapja lehet annak, hogy a szaglás tárgyai dolgok legyenek. Az érv alapját Aphrodisias-i Alexandertől kölcsönzöm, aki hasonló szerepet tulajdonított a hangok és a szagok intenzitásának az észlelésben.

Kommentátor: Hartl Péter (BTK FI)

Időpont: 2021. március 9. (kedd), 14. óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 977 1051 5799 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://tinyurl.com/btk-fi-farkas

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 977 1051 5799 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=-FBb9MWOXCk&list=UU0d_fbtAqxB76d2szRf8--g&ab_channel=B%C3%B6lcs%C3%A9szettudom%C3%A1nyiKutat%C3%B3k%C3%B6zpont

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének Ismeretelmélet Osztálya szeretettel meghív minden érdeklődőt

Laki János

Kollektív intellektuális erények a tudományos igazolásban

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

A nyugati társadalmakban néhány évszázada a sikeres kognitív gyakorlat emblematikus megtestesítője a tudomány. A filozófia azonban sokszor zavarban van, ha magyaráznia kell ezt a sikerességet. Ennek két oka van:

1) Az episztemológia hagyományosan individualista, a tudományos tudás előállítása és igazolása pedig az utóbbi bő fél évszázadban egyre inkább kollektív tevékenységgé vált, s ez gyakran olyan ismeretelméleti kérdésekhez vezet, melyek megoldására a filozófia nem rendelkezik megfelelő eszköztárral. Egyre gyakoribb például, hogy a megismerő ágens szerepét nem individuum, hanem kutatócsoport vagy más közösség tölti be. Nemcsak kollektív hitek kollaboratív előállításáról van itt szó, hanem arról is, hogy folyamatosan növekszik az olyan tudományos vélekedések száma, melyek igazolására csakis csoportok képesek. Ez fölveti a szubjektum pluralitásának nem könnyű kérdését: tulajdoníthatunk-e közösségeknek episztémikus állapotokat, milyen értelemben tekinthetünk társadalmi csoportokat az őket alkotó individuumoktól különböző ágenseknek.

2) A másik nehézség az igazolás evidencialista koncepciójával kapcsolatos. A sokat tárgyalt (és gyakran eltúlzott jelentőségű) aluldetermináltság és elméletfüggőség mellett, egyre növekvő jelentőséget kap a specializáció. A specializálódás és intellektuális munkamegosztás megszünteti a kutatásban részt vevők kompetenciális egyenrangúságát, episztémikus függőségeket alakít ki, így nem könnyű megmondani, hogyan kapcsolhatók össze racionálisan a különböző szakértői csoportok által előállított vélekedések. Milyen feltételek fennállása esetén tekinthetők az átadott vélekedések (testified belief) igazoltnak, ha az igazolásukhoz használt evidenciák nem hozzáférhetőek a nem specialisták számára?

Előadásomban e két problémát együtt tárgyalom. Amellett hozok föl érveket, hogy a kollaboratív módon létrehozott komplex tudományos hitek igazolását nem egyes személyek, hanem egy normatív módon működő társadalmi intézményrendszer végzi. Az igazolást evidenciák helyett kollektív intellektuális erények kontrolálják, az nem egy fázisból áll, hanem folyamat, mely nem korlátozódik egyetlen tudományos közösségre. Annak megmutatására törekszem, hogy a tudományos igazolás ilyen fölfogása lehetővé teszi a hagyományos evidencializmusnak egy kollektív intellektuális erényeken alapuló, operacionalista igazolás-koncepcióval való fölváltását.

Időpont: 2021. március 2. (kedd), 15. óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 951 4781 3159 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://tinyurl.com/btk-fi-laki

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 951 4781 3159 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Bárány Tibor (BME)

Mondjam vagy mutassam? Társalgási implikatúra és explicit vizuális tartalom a képi kommunikációban

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

Manapság a hétköznapi társalgásaink nyelvi üzenetváltás mellett digitális képek „cseréjéből” állnak. Fotók küldésével idézzük fel a közös emlékeinket, számolunk be a pillanatnyi helyzetünkről, vagy éppen egyeztetjük egy vacsorameghívás részleteit; és mindehhez adott esetben szóbeli vagy írott „kísérőszövegre” sincs szükségünk. (Természetesen az ún. „digitális forradalom” előtt is kommunikáltunk képek segítségével, ám ahhoz, hogy a vizuális reprezentációk a társalgás mindennapos, könnyen elérhető eszközévé váljanak, a technológiai környezet átalakulására volt szükség.) Ezekben a – tisztán vizuális vagy multimodális – kommunikációs szituációkban képi eszközökkel tartalmat fejezünk ki, és ezt a tartalmat valamilyen illokúciós erővel vezetjük elő; azaz képi kommunikációs aktusokat hajtunk végre.

Előadásom fő kérdése a következő: vajon a nyelvi megnyilatkozások működésének modellezésére kidolgozott pragmatikai elemzések központi fogalmait – konvencionális jelentés, szó szerinti jelentés, beszélői jelentés, kimondott tartalom [what is said] és implikált tartalom stb. – alkalmazhatjuk-e, és ha igen, milyen módosításokkal alkalmazhatjuk a képi megnyilatkozások eseteire? A kortárs analitikus filozófusok többsége úgy gondolja, hogy a képi reprezentációk legalább két tekintetben lényegileg különböznek a nyelvi reprezentációktól: a képeknek nincsen szintaktikai szerkezete, és a reprezentációs viszony létrejötte legalább részben a kép tartalma és tárgya közötti vizuális hasonlóságon alapul. Ha ezt a két tézist elfogadjuk, hogyan tudunk számot adni a konvencionálisan kódolt és a társalgási kontextus hozzájárulásaként előállt jelentésmozzanatok viszonyáról a képi kommunikáció során?

Előadásomban a mellett fogok érvelni, hogy a „képi társalgás” pragmatikai elméletének az analitikus nyelvfilozófusok által bevezetett fogalmi megkülönböztetésekre kell támaszkodnia. (Ez nem újdonság: David Novitz és Søren Kjørup már az 1970-es évek végén kísérletet tett rá, hogy a korai beszédaktus-elmélet kategóriáit felhasználva megalkossa a képi aktusok elméletét. A kutatások a későbbiekben megszakadtak, és szisztematikus formában a mai napig nem éledtek újra.) Mi több, úgy gondolom, hogy a képi kommunikációs aktusok vizsgálata – különös tekintettel a társalgási kontextushoz kötődő ismeretek szerepére a megnyilatkozások megértésében – a nyelvi kommunikáció természetét is megvilágíthatja.

A következőket fogom állítani. (i) A képi társalgás jelenségeinek értelmezéséhez elengedhetetlenül szükségünk van a kimondott tartalom [what is said] mintájára megalkotott „megmutatott tartalom” [what is shown] és az implikált tartalom megkülönböztetésére. Jóllehet (ii) a képi szintaxis hiánya miatt a képek önmagukban valóban nem képesek propozíciókat kifejezni, (iii) a „megmutatott tartalom” fogalmának bevezetéséhez nem kell valamiféle kontextusfüggetlen, kompozicionális képi jelentés létezését feltételeznünk. (Mint ahogyan a radikális kontextualista nyelvfilozófusok szerint a nyelvi esetben sem: a megnyilatkozás kimondott tartalma jelentős részben nyelvi megszorításoktól függetlenül, a tágan értett társalgási kontextus hozzájárulása révén válik a közvetített tartalom részévé, a konvencionálisan kódolt szemantikai tartalom pedig nem propozicionális természetű.) Ennek megfelelően (iv) a társalgási implikatúra fogalma szintén nem támaszkodik a kontextusfüggetlen propozicionális típusjelentés fogalmára – sem a nyelvi, sem a képi esetben.

Kommentátor: Golden Dániel (BTK FI)

Időpont: 2021. február 23. (kedd), 14. óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 969 6450 0852 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://tinyurl.com/btk-fi-barany

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 969 6450 0852 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=lhHxKzPhdf8