A Tudománytörténet és Tudományfilozófia Kutatócsoport szeretettel meghív minden érdeklődőt Prof. Ruth Lorand (University of Haifa) június 16-án délután 16 órától tartandó, "Types of Disorder" című előadására.

Working Papers in Philosophy 2015/4. Paul Guyer: The Poetic Possibility of the Sublime

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Zuh Deodáth
Ismeretelmélet a művészettörténet hátterében. Gombrich és Panofsky episztemológiájának különbsége
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 9. 16:00

Ernst Gombrich Erwin Panofsky egyik leghevesebb kritikusa volt, miközben céljai kollégájával nagyban megegyeztek. Mindkét tudós törekedett a művészettörténet interdiszciplinaritására, a műalkotások keletkezésének mély, de mégsem totalizáló szociológiai szemléleltére, valamint arra, hogy a történet és elmélet egymást kiegészítő szerepét hangsúlyozzák. Különbségeik tehát másban ragadhatóak meg, éspedig az emberi megismerésről és tudásról alkotott filozófiai nézeteik eltérésében. Gombrich tudományelméleti és tudományfilozófiai műveltségének erősen popperiánus nézeteire támaszkodott, miközben Panofsky a kanti ismeretelmélet pozitív örökségét tekintette kiindulópontjának: különösen azt, amit itt kiegyensúlyozott, rétegzett ismeretelméletnek nevezek. Gombrich átvette Popper metodológiai individualizmusát, próbálkozás és tévedés (próba-szerencse, trial-and-error) módszerét, amelyek arra sarkallták, hogy kételkedjen a művészeti stílusok egyetemességében és egységében. Ezen túl pedig a dialektikus “világszellem” fenyegetését látta minden olyan vizsgálatban, amely a művészet tapasztalatára, a műalkotások befogadására korlátozta magát és konkrétan nem járt utána az egyes alkotások (Gombrichnál főleg: képek) létrehozásának, illetve az ebben részt vállaló konkrét jártasságoknak (skill) . Ebben az előadásban Gombrichot kvázi-tudományfilozófusként, Panofskyt pedig a klasszikus kanti ismertelméleti hagyomány képviselőjeként mutatom be. Nézetem szerint Gombrich sokszor túlzottan egyszerűsítő és reduktív “anti-hegelianizmusát” (amely semmi többet nem jelent, mint anti-totalitarizmust) pedig úgy tudjuk a legprecízebben megragadni, ha feltárjuk Gombrich érdeklődését a művészetnek a megismerében betöltött szerepével kapcsolatban.

A vita során Fülöp Endre tanulmányát tárgyaljuk, és egy olyan politikaelmélet lehetőségeit vizsgáljuk, amely (többek között Michael Oakeshott nyomán) az érvelő vita helyett a civilizált társalgás eszményét helyezi az ideális politikáról való gondolkodás fókuszába.

Bevezető előadást tart: Fülöp Endre filozófus,
Vitaindítót tart: Mándi Tibor, politológus (MTA Politikatudományi Intézet).

A tárgyalandó szöveg a linkre kattintva elérhető.

A rendezvény időpontja: 2015. 06. 08. - 16:00
A rendezvény helyszíne: 1014 Budapest, Országház u. 30., Pepita terem
A program az MTA Társadalomfilozófiai vitakörének eseménye.

További információk: tarsadalomfilozofiaivitakor at gmail.com