Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A további részletek a rendezvény plakátján találhatók.

Demeter Tamás 2015. június 29-én (18:15-ös kezdettel) a halle-wittenbergi Martin Luther Tudományegyetemen  "Ideas, Impressions and Faculties: Hume's Anatomy of the Mind Revisited" címmel tart előadást.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Mester Béla
Autentikus hagyomány, tengelyidő, hagyományáram
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 30. 16:00

Hamvas Béla válságfilozófiájának alapvető eleme az autentikus hagyomány, avagy a hagyomány autentikus rekonstrukciójára tett, részletesen kidolgozott, ám természeténél fogva le nem zárható kísérlet, amely életművének nagyobb részét tölti ki. Hamvas hagyományfelfogása szervesen illeszkedik tágabb értelemben vett kora gondolkodásának néhány fontos vonulatába. A tradicionalista irányzatokkal való nyilvánvaló kapcsolata mellett ismert a párhuzam a heideggeri létfeledés gondolatával, maga az autentikus hagyomány rekonstrukciójának a programja interpretálható a létfeledés előtti emberi ősgondolkodás rekonstrukciós kísérleteként. Feltűnőbb, és az eddigi irodalomban kevésbé elemzett párhuzam, hogy Jaspers tengelyidő-fogalma jellemzően ugyanazokat a kulturális jelenségeket érinti, ugyanazokból indul ki, mint amelyekben Hamvas az emberiség első, eredendő válságát véli megragadni, és amelynek szövegemlékeiből az e válságot megelőző őstudást kívánja visszaállítani.
Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy Jan Assmann-nak a kulturális emlékezet szerkezetére vonatkozó, nagyhatású elmélete alapján megvizsgáljam, hogy mi lehet az a tengelyidő oly különböző szövegeit összekötő sajátosság, ami alkalmassá teszi azokat a Hamvas és Jaspers elméleteiben betöltött szerepre. Amellett érvelek, hogy e szövegek saját kultúrájuk egy-egy – Assmann kifejezésével – hagyományáramának végén, egy addig ismeretlen kanonizációs, és ezzel együtt járó homogenizációs igényre adott válaszként értelmezhetők, amely sajátosságuk figyelembe vétele nélkül nem lehet megközelíteni a tartalmukat sem. Az elemzés során figyelembe veszem a filozófiai szakfordítás és a filozófiatörténet-írás néhány olyan újabb módszertani eredményét, amelyek a Hamvasnak az őshagyományt megőrző szent szövegek kanonizációjára irányuló tevékenységében is fontos szövegeket érintenek; és amelyek az ókori kínai filozófia első, magyar műhelyben készült monografikus feldolgozása, illetve a Lun jü (Konfuciusz Beszélgetései és mondásai) legújabb magyar fordítása kapcsán merültek föl. Előadásomban hasznosítani igyekszem két, Hamvas életművének értelmezésére irányuló együttműködésben való részvételem tapasztalatait, melyek közül az egyik hazai, a másik nemzetközi.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Demeter M. Attila
Nacionalizmus és patriotizmus között. Báró Eötvös József a nemzetiségi kérdésről
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 23. 16:00

A XIX. század 50-es, 60-as éveiben Magyarországon a nemzetiségi kérdés egyik legismertebb szakértőjének báró Eötvös József számított. Odáig menően, hogy az 1868-as nemzetiségi törvény országgyűlési vitájában Eötvös ilyen irányú nézeteire még a nemzetiségi képviselők is hovatkoztak – igaz, néha hozzátéve azt is, hogy Eötvös láthatóan szembefordult a saját korábbi, jóval körültekintőbb állásponjával. 1868-ban Eötvös, aki miniszterként maga is részt vesz a vitában, egyértelműen azt az álláspontot képviseli, hogy a nemzetiségi kérdést a felekezeti kérdés analógiájára, az egyéni szabadság elvén haladva kell megoldani. Ahogyan a felekezeti kérdés megoldását a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság intézményesítése jelentette, ugyanúgy a nemzetiségi kérdésnek is csak az egyéni szabadság széleskörű biztosítása jelenthetné a megoldását – elsősorban a nyelvhasználati jogok biztosítása révén. Ehhez képest az 50-es évek elején írt kétkötetes államtudományi munkájában, az Uralkodó eszmékben Eötvös valóban egy sokkal árnyaltabb és körültekintőbb álláspontot képvisel. Meggyőződése, hogy a nemzetiségi probléma oka a korban egyre elterjedtebbé váló nyelvi nacionalizmus, vagyis az a tény, hogy Magyarország nemzetiségei egyre inkább kezdték nemzeti hovatartozásukat nyelvi alapokon, úgymond „nyelvi nemzetiségként” megérteni. Ezért úgy gondolja, hogy a nemzetiségi probléma megnyugtató megoldása is csak akkor képzelhető el, ha sikerül a nemzeti önértelmezésnek ezt a formáját meghaladni. Ez egyébként jól illeszkedik műve alapvető programjába, hiszen annak célja éppen a kor uralkodó eszméinek, azaz a szabadság, egyenlőség és nemzetiség eszméinek újraértelmezése volt. Előadásom első részében azokat a felismeréseket ismertetem, amelyeket Eötvös a korabeli nacionalizmus természetével és jövőjével kapcsolatosan fogalmaz meg műve első kötetében. A második részben viszont azt a konkrét modellt vázolom, amelytől Eötvös a nemzetiségi probléma megoldását reméli, s amelyet a műve második kötetében ír le részletesen. Közismert, hogy Eötvös az Uralkodó eszmékben korlátozott helyi önkormányzatot, úgymond „községi önkormányzatot” kínál a nemzetiségeknek. Álláspontom szerint viszont javaslatának jelentőségét, mögöttes logikáját csak akkor látjuk át, ha tekintettel vagyunk azokra a felismerésekre, amelyekre Eötvös saját korának nacionalizmusával kapcsolatosan jut, illetve műve alapintenciójára, az eszmék újraértelmezésének programjára.

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete 2015. jún. 17-19-én nemzetközi konferenciát rendez a fenomenológiai filozófia történelméről és jelen helyzetéről a közép- és kelet-európai régióban. A konferencián 16 ország 65 előadója vesz részt.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.